A kritikus gondolkodást nem sok helyen tanitják, ezért hiánycikk a hétköznapi ember életében. Szkeptikussá válásom útján sok új dolgot tanultam, de azt gondolom, hogy a kritkus gondolkodás az egyik leghasznosabb eszköztáram. Már nemcsak a jó kérdezés rejtelmeibe érzem otthon magam, hanem kezdem elsajátitani a helyes érvelési módszereket is. 
Honnan tudhatom, hogy két ellentétes érv közül melyik a helyes? Mi alapján állapithatom meg, hogy egy állitás vagy hit téves vagy sem? Milyen kérdéseket kell feltennem és milyen információkra van szükségem ahhoz, hogy dönteni tudjak egy kijelentés elfogadása vagy elutasitása mellett? Mennyire erős bizonyiték lehet a személyes tapasztalat? Hogyan tesztelhetem meggyőződéseim igaz voltát? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekhez nyújt segitséget a kritikus gondolkodás elsajátitása.

Az utóbbi időkben folytatott párbeszédeim során rádöbbentem, hogy nagy szükségem van erre az eszközre. Egyre több és több érvelési hibát veszek észre magamban és az amúgy nagyon intelligens beszélgető partnereimnél. A leggyakoribb tévedésekről részletes leirás itt található: a.te.ervelesi.hibad.hu

A kritikus gondolkodás néhány alapelve:

Kérdőjelezd meg, ellenőrizd az információt, több forrásból is, mielőtt elfogadod.
Keresd a hibákat és a megtévesztés forrásait.
Minden ismeretre és hitre ugyanazokat a mérési eszközöket alkalmazd.
Épits fel olyan eszköztárat, amellyel tesztelni tudod a hiteket és képzeteket.
Vedd figyelembe a bizonyitékok alternativ magyarázatait is és teszteld azokat
Találd meg mindkét oldal legjobb bizonyitékait és hasonlitsd össze.
Vedd figyelembe jelenlegi ismereteid hátterét és próbáld kiszélesiteni.
Frissitsd a meggyőződéseid ha a bizonyitékok ellene szólnak
Ne csak másokra alkalmazd a kritikus gondokodást hanem önmagadra is.

Másokkal együtt, sokszor feltettem már azt a kérdést: miért van az, hogy intelligens emberek furcsa dolgokban hisznek? Utazásom elején már felfedeztem, hogy becsaptam magamat képzeletvilágommal. Miután elkezdtem megkérdőjelezni saját meggyőződéseimet, úgy omlott össze vallásos világnézetem is. Már tudom, hogy egyes kognitiv hibák és torzitó hatások minden ember gondolkodásában jelen vannak. Mindannyian lehetünk zseniálisak és buták is egyszerre és úgy tűnik, hogy könnyedén képesek vagyunk úgy formálni saját meggyőződéseinket, hogy minimalizáljuk a kognitiv disszonanciáinkat.

Az amerikai sajtó tele van Ben Carson, elnőkjelölt, hires idegsebész esetével - amelyek vizsgálják, hogy furcsa tudományellenes kijelentéseit- mint pl. az evolúció sátántól van, stb. - hogyan érthetjük meg. Steven Novella szerint Carson nem számit összességében különleges esetnek, ő egy tökéletes reprezentációja az emberi természetnek. Ő kiváló bizonyiték arra, hogy a magas intelligencia nem feltétlenül áll összefüggésben az áltudományokban és a természetfelettiben való hittel. Az emberek meggyőődései inkább kultúrális, neveltetési, társadalmi és személyes okokból alakulnak ki. Erről bővebben itt: schrodingersdawg.blog.hu

Miért hisznek okos emberek furcsak dolgokban? Michael Shermer „Why people believe weird things” könyvében összegzi: „Okos emberek azért hisznek furcsa dolgokban, mert ügyesen tudnak olyan álláspontok mellett érvelni, amelyekre nem okos módon jutottak.”

Az esetek többségében nem azért kötelezik el az emberek magunkat egy vallás vagy hitrendszer mellett, mert logikai úton vagy empirikus bizonyitékok vezérelnék. Egész egyszerűen más okokból választják ki gyakran előre, hogy miben hisznek: neveltetés, környezet, kultúra és más hatások - benyomások alapján. Ritkán van az, ami nálam megtörtént, hogy leülnek egy adag tény elé, majd megvizsgálják azokat részletesen, pro és kontra szempontok alapján, majd ezek után kiválasztják a leglogikusabb és legracionaálisabb álláspontot, függetlenül attól, hogy mit hittek ezelőtt. Általában a hozzánk eljutó információkat ösztönösen szerzett szűrökön keresztül osztályozzuk és kiválasztjuk azokat, amelyek illeszkednek a meglévő világképünkbe.

Michael Shermer munkatársával felmérést készitett, megkérdezte az embereket, hogy miért hisznek Istenben és mit gondolnak, mások miért hisznek Benne. A válaszokat a következőképpen osztályozta.

Miért hisznek az emberek Istenben:
A válaszok 28.6% - a tervezettség, a természet szépségei, és a világ tökéletessége - összetettsége miatt.
A válaszok 20.6% - megtapasztalja, érzi Isten jelenlétét a mindennapokban.
A válaszok 10.3% - az Istenhit megvigasztalja megnyugatja, értelmet és célt ad életének.
A válaszok 9.8% - mert ezt mondja a Biblia
A válaszok 8.2% - mert hinni kell valamiben.

Mit gondolnak az emberek, hogy mások miért hisznek Istenben:

A válaszok 26.3% - az istenhit megnyugtató, értelmet és életcélt ad
A válaszok 22.4% - a vallásos embereket úgy nevelkedtek, hogy higgyenek Istenben
A válaszok 16.2% - megtapasztalják Istent a mindennapi életben
A válaszok 13% - mert hinni kell valamiben
A válaszok 9.1% - az emberek hisznek a haláltól és az ismeretlentől való félelem miatt.
A válaszok 6.0% - tervezettség, természet szépsége és az Univerzum komplexitása miatt.

Megfigyelhetjük, hogy az első körben a „tervezettség” és „Isten megtapasztalása” van az első két helyen, miközben a második kérdésben, amikor mások istenhitének indokairól vélekedtek, ez a két érv sokkal jelentéktelenebb. Sőt, az első két legjelentősebb indok érzelmi kategória. A különbség szignifikáns, az emberek saját istenhitük indoklására kilencszer inkább racionális indokokat adnak mint mások Isten hitére. Többnyire ez azért van, mert hajlamosak vagyunk saját magunkat jobb szinben feltűntetni másoknál vagy esetleg a külső környezetet hibáztatni a tévedésekért. Azt hisszük, hogy saját tetteink racionális bizonyitékokon alapszanak, miközben másoké inkább érzelmi töltetűek. A saját istenhitünket racionalizáljuk, de a másokat a neveltetésnek és érzelmi szükségletek kielégitésének könyveljük el.

Erről bővebben itt: http://www.michaelshermer.com/weird-things/excerpt/

A kritikus gondolkodás szempontjából a személyes tapasztalat a leggyengébb érv, amit oly gyakran felhoznak Isten létének igazolására. Nagyon gyenge érv, hiszen egy olyan élményről szól, amit az ember saját magának értelmez. Mivel tudjuk, képesek vagyunk önmagunkat könnyen becsapni és vágyaink szerint értelmezni a jelenségeket - a tapasztalat, bár fontos megismerési forma, önmagában megtévesztő.

Sokan úgy gondolják, hogy a kereszténység mégis ártatlan megtévesztés, hiszen pozitiv értékeket promovál. Elviekben, egy hamis képzet vagy hit előnyösnek tűnhet rövid távon és segithet elviselni az élet nehézségeit vagy éppen legyőzni káros szokásokat. Mégis ritkán mondhatjuk, hogy a megtévesztés a legjobb választás. Amennyiben egy kicsit is tudatában vagyunk az önbecsapásnak és eredményesnek találjuk, kitesszük magunkat további tévedéseknek. Amikor valaki megcáfolja világképünket, elkezdünk védekezni és magyarázatokat gyártani, hogy továbbra is hihető legyen. Védekezésül inkább támadunk, például a másik indokai után kutakodunk, esetleg féltékenynek tartjuk, stb. Ezzel világképünkhöz további hamis információt adtunk. Rögtön nem is lesz olyan ártatlan ez a kereszténység. Erről a jelenségről beszéltem, amikor világképem megváltoztatása miatt környezetemtől különböző reakciókat kaptam - amely a kérdéseimet próbálta elbagatelizálni és inkább lelki csalódásnak értelmezni döntésem.

Nem érdemes a keresztény hit miatt sem becsapni magunkat vagy másokat, mert hosszútávon káros hatásai vannak önmagunkra és kapcsolatainkra nézve. Sokkal felemelőbb érzés elfogadni az istenhitet evolúciós fejlődésünk melléktermékeként. Vállaljuk fel!

Forrás:
http://schrodingersdawg.blog.hu/2015/11/09/ben_carson_esete_a_dunning-kruger_hatassal
http://www.richardcarrier.info/CriticalThinking.html
http://rationality.org/blog/page/2/