Az elmúlt egy év során senkitől sem hallottam megalapozott - racionális érvet Isten létezésének védelmére. Sőt, nem találtam olyan könyvet, tudományos munkát vagy filozófiai levezetést, amely megállná a helyét egy értelmes vitában. De sikerült összerakni - tanulságul - néhány tipikus védekező érvet, amit keresztények szeretettel használnak.
A titokzatosság érve - vagy „csak Isten tudja” kifogások, azt sejtetnék, hogy Istennek jó érvei vannak ahhoz, hogy reztőzködő, közbe nem lépő, barátságtalan, segitséget nem nyújtó lény maradjon vagy, hogy éppen egy olyan forrásokban korlátolt, sérülékeny, szenvedéssel teli, pazarló és többnyire nyomorúságos életre alkalmas világot teremtsen, amit állítólag szeret. Mi nem tudhatjuk ezeknek az indokait, hiszen bonyolultak és felfoghatatlanok az emberi elme számára - másképp mondva „titokzatosak”.
Természetesen, semmi okunk sincs hinni ilyen titokzatos érvekben, hacsak nem akarjuk elkerülni azt a tényt, hogy az az Isten nem létezik. Ezzel az érvvel ezernyi gonosz lény létezése is igazolható lenne, ha nem kellene felhozni semmilyen megfogható bizonyitékot létezésükre. Ilyen kifogást hozni - egyszerűen képmutatás. Nem is ez a legrosszabb ebben az érvelésben. Ha azt mondjuk, hogy tényleg létezett egy ilyen érv, akkor valami elfogadhatatlan dolgot mondana Istenről - mégpedig azt, hogy nem Ő a legfelsőbb hatalom. Mert ha van valami, ami annyira nagy befolyással bír, hogy Isten sem tudja legyőzni, sőt arra kényszeríti Őt, hogy teljesen tétlen maradjon minden szerető szándéka és vágyakozása ellenére, akkor Isten egy nyomorúságos rabszolgája egy nagyobb létezőnek. Bárki legyen ez a rettenthetetlen mumus, nem teremthette Isten, mert egy együttérző lény nem teremtene olyat, aki annyira megkötözött lenne ahhoz, hogy ne állitaná meg milliók szükségtelen nyomorúságát. Abszurd.
A szabad akarat érve - gyakran halljuk, hogy a világ szenvedése és nyomorúsága nem Isten hibája, hanem az emberiség bűne, amit Istennek meg kell engednie, máskülönben megszegné teremtményei szabad akaratát. Aki ezt állitja, elő kell állnia még egy adhoc érvvel is arról, hogy Isten miért nem teszi rendbe az emberiséget, ahogy minden felelős szülő megtenné gyermekével. Arra is kellene találni egy érvet, hogy Isten miért marad tétlen, amikor egy szülő nem tenne ilyet, és ez nem is az ember bűne. A legvadabb elképzeléseinkben sem tudnánk a világ minden nyomorúságát az emberiségre fogni - mert a legnagyobb állati és emberi szenvedés éppen az elhibázott tervezés vagy kivitelezés következménye - ha létezne Teremtő. Az állatok szenvedését nem lehet a szabad akarat kifogásával védelmezni, hiszen nekik nincs ilyen és semmiképpen sem érdemlik meg ezt a szenvedést.
A legtöbb nyomorúség Isten felelőssége és nem az emberi szabad akarat függvénye: földrendés, természeti katasztrófák, betegség, genetikai hibák, stb. Mi emberek rutinszerűen próbáljuk megvédeni embertársainkkal a bűnözéstől, ezért van rendőrség és törvények. Sőt, erkölcsi kötelességünknek tartjuk, hogy közbelépjünk, amikor valakinek az élete veszélyben van. Olyan intézményeket létesitünk, amelyek akadályozzák az emberi bűnözést. Azt is tudjuk, hogy a legtöbb rossz elkövetése tudatlanságból ered, ezért oktatjuk az embereket, amennyire csak lehet. Ugyanakkor jutalmazzuk és bűntetjük az embereket, hogy bátoritsuk a jó tetteket és visszaszoritsuk a rossz tetteket. Ha ezek az emberi igyekezetek nem sértik a szabad akaratot, értelmetlen azt mondani, hogy ha Isten tenné mindezeket, akkor sérülne. El kell ismernünk, hogy a világ lehetne egy jobb hely - de nem az. Ezért nem létezhet semmilyen együttérző Teremtő, mert ha létezne, akkor már helyrehozta volna.
A szabad akarat érvét egy másik megközelítésben is felhozzák a keresztények: Isten tétlen és rejtözködő kell maradjon, mert ha valamilyen bizonyitékot adna magáról, akkor annyira egyértelmű lenne, hogy sértené szabad választásunkat, hiszen akkor nem választhatnánk a hitetlenséget. Ez a fentinél is abszurdabb: Isten inkább azzal törődik, hogy mennyire a szabad választásommal szeretem őt, és nem érdekli a szabadságom, hogy higgyek létezésében? Egyáltalán hogyan hozhatok értelmes döntést arról, hogy kit szeressek, ha létezését sem tudom tisztázni? Ez az érv semmiképpen sem magyarázza a természetben fellelhető tervezési hibákat, az állati szenvedést, stb. Elég abszurd dolog azt elfogadni, hogy sérül a szabad akaratunk ha valamiről meggyőző bizonyitékokat kapunk. Szét kell rombolnunk a bizonyitékokat ahhoz, hogy szabadon válasszunk? Nem inkább meggyőző érvekre volna szükségünk ahhoz, hogy szabadon válasszunk? Normális esetben az erős érvek alapján hozunk döntéseket.
Az arrogancia érve - sokszor hallottam ezt a vádat: „ki vagy te, hogy megkérdőjelezd a Mindenhatót? Nagyon arrogáns egyén lehetsz, ha azt gondolod, a világmindenség mindentudó bölcs Teremtőjénél is jobb világot teremtenél.” Ezen érv abszurditása pontosan az, hogy sokkal nagyobb arrogancia kell azt feltétlezni, hogy ismered Istent és terveit annyira jól, hogy megpróbáld felmenteni őt tétlensége, tökéletlensége és rejtőzködése alól. Azonban, nem arrogáns dolog ha csak olyan dolgokban hiszünk, amelyre kellő evidencia van. Az sem arroganciáról tanuskodik, ha őszintén kijelentjük, hogy Isten kérdésben nincs helytálló bizonyiték. Ha Isten egy értelmes lény, és a világ olyan furcsa, hogy még Isten sem tudja megmagyarázni, hogy miért tűnik nem létezőnek, akkor nem vádolhat senki egy ateistát hitetlensége miatt, mert a hitetlenség mindezek után értelmes hozzáállás. Ha Isten nem is értelmes és nem is együttérző, akkor semmi értelme sincs a Vele való kapcsolatot keresni, hogy örökre vele szenvedj valamikor.
Az arroganciának van még egy fokozata - ezt is hallottam már: „Én nem tévedek, de te beteg vagy és zavarodott - fordulj orvoshoz”. Ez olyan mint egy ovódás bölcselkedés. Amikor az emberek kifogytak az érvekből, mivel poziciójuk védhetetlen, akkor következik ez a gonoszkodás. Amikor valaki azt akarja, hogy emberbertársa szenvedjen és rosszúl érezze magát - csak azért, mert racionálisan gondolkodott és kimerte mondani az érveit - igazán ijesztő hozzáállás. Itt jelentkezik a vallás nem is olyan burkolt negativ hatása. Megnyugtatásképpen a legtöbb hivő nem meri a fenti szembesitést és inkább bezárja fülét - száját, és úgy tesz, mintha nem hallaná az igazságot. Vagy csak annyit mond, hogy tudja „igaza„ van, minden érv nélkül.
A nagy csaló védelme - „Isten helyezte mindezeket az ellentétes bizonyitékokat a világba és rejtette el létezésének bizonyitékait, hogy próbára tegye a hited”. Mindenekfelett, léteznie kell egy Istennek és ahhoz, hogy az univerzumban hiányozzanak egy természetfeletti tervező létezésének és törődésének jelei, egy lassú - vak és kegyetlen evolúciónak tűnő teremtést produkált - hogy próbára tegyen. Ez tagadhatatlanul igaz, de igy olyan Istenképét nyújt magáról, amely alapján egyáltalán nem méltó az ember imádatára. Sőt, egy ilyen rosszindulató hazug lényben semmiképp sem bizhatunk. Mert bármit gondolsz egy ilyen lényről, nem tudhatod, hogy mennyire igaz vagy hamis - mikor mond hazugságot vagy mikor trükközik. Ez önmagában is abszurd gondolat. Milyen furcsa ilyen jellemzőkkel inzultálni Istent - hiszen a hazugság atyját, a Sátánt jellemzik ezzel. Ha ilyen Isten, akkor az emberek a Sátánt imádják, szerencsénkre egy nem létező démont. De hát az sem annyira szerencsés.
Ha valakit ezen érvek abszurditása sem győz meg arról, hogy Isten nem létezik, akkor milyen más érv győzné meg? Ha nem tud egyetlen komoly érvet sem felhozni, akkor minden bizonnyal hite irracionális. Ha nincs érv, bizonyiték vagy akár egy képzelet, amely megváltoztatná gondolatát, akkor az Isten fogalma jelentés nélküli.
Kiváncsisággal várom azt az egyetlen érvet, amely meggyőzne Istenről...
