Erkölcsösség alatt megfelelő szándékot, viszonyulást és viselkedést értek, amely lehet helyes vagy helytelen egy másik érző lény tekintetében. Az erkölcs magába foglalja azt, ahogyan gondolkodunk és cselekszünk mások túlélése és kiteljesedése függvényében. A túlélés alatt az élet ösztönét értem, és a kiteljesedés alatt pedig megfelelő körülményeket az élet fejlődéséhez - ami a biztonságot, a táplálékot, a kötődést, a szociális kapcsolatokat, valamint a fizikai és mentális egészséget feltételezi. Minden élő szervezet rendelkezik a túlélés és a fejlődés ösztönével - az erkölcs ezt a területet érinti. Minden érző lény elsődlegesen erkölcsös egyén - nem pedig törzsek, csoportok vagy társadalmak erkölcsösek, - hiszen az egyén az, aki túlél és kiteljesedik, vagy szenved és meghal.

A történelem során a legnagyobb erkölcsi túlkapások akkor történtek, amikor az egyént feláldozták a köz javára. Akkor történt ilyen, amikor embereket elitéltek bőrszinük, nemük, nyelvük vagy hovatartozásuk alapján és figyelmen kivül hagyták az egyént. Az elmúlt évtizedek emberjogi forradalmai az egyén szabadságára és függetlenségére fókuszált. Minden embert egyenlő jogok illetnek meg elve - az emberiség legnagyobb erkölcsi vivmányának tekinthető.

A vallások tanitásai nem lehetnek az erkölcs iránymutatói. Félreértés övezi azt a megközelitést, hogy az erkölcs ismerete valamilyen istenkép tudatositásából eredhet. A félreértés oka elsősorban onnan származik, hogy az egyház hosszú századokon át az erkölcs letéteményesének tartotta önmagát. Másodsorban, a vallásos intézmények saját erőfeszitéseiknek tulajdonitották az erkölcs társadalmi fejlődését figyelmen kivül hagyva az általuk okozott erkölcsi visszaeséseket.

Hát nem Jézus mondta, hogy segits a szegényeken, hogy forditsd oda a másik arcod, hogy szeresd az ellenségeidet, hogy ne itélj, hogy megbocsájtó légy másokkal szemben? Igaz, hogy emberek a vallásuk nevében nagyon sok jót tettek és tesznek. Keresztények felszólaltak a vallásszabadság, a civil jogok és a rabszolgaság megszűntetése mellett. Igen, a vallás motiválhatja az embereket a jóra és a fejlődésre. Ugyanakkor, azt is el kell ismernünk, hogy a vallás a mérleg másik oldalára is rengeteg terhet rakott - keresztes hadjáratok, inkvizició, boszorkányüldözés néven ismert ártatlan nők kinzása és kivégzése, úgynevezett eretnekségek elleni hadjáratok, hosszan tartó vallásos háborúk , világháborúk Isten nevében, terrorizmus és máig tartó üldözések.

Az is megfigyelhető, hogy amikor a társadalomban az erkölcsi fejlődés nagyobb lendületet kapott az értelem és a tudomány fejlődése által, a legtöbb vallás vette a kanyart és csatlakozott, például a XIX. századi rabszolgaság felszámolásához, a melegek jogainak védelméhez, vagy a XX. századi női egyenjoguság kivivásához.

Mégis miért nem lehet a vallás az erkölcs iránymutatója?

A történelem igazolja, hogy szinte sosem volt a vallásos törekvések része az egyetemes erkölcsi fejlődés. Gondolj csak arra, hogy a mózesi Tizparancsolat egyetlen kitétele sem tartalmazott részleteket arról, hogy miként tehetik az izraeliták jobbá a moábiták, edomiták és midiániták életét. Az OSzövetség kijelentése, hogy „szeresd felebarátodat” nagyon világos szövegösszefüggésben hangzik el, ami kizárólag saját testvéredre, rokonodra vagy fajodra vonatkozott. Teljesen logikus abban a kultúrális környezetben, hogy nem szeretheted embertársadat úgy, mint magadat, amikor a felebarátod ki akar végezni téged. Természetesen, ma már a zsidók és a keresztények is kiterjesztették ezt az elvet minden emberre, de a történelem igazolása alapján sem erről szólt a parancs. Továbbá, részletezhetném az Ószövetségben szereplő népirtásokat, rabszolgaságot és a nők tárgyként való kezelését Isten felszólitására.

A vallás meghatározás alapján sem alkalmas az emberiség jólétének szabályozására, hiszen azt jelenti, hogy „olyanok, mint mi” vagy „a hozzán hasonlóan gondolkodók” - amely élesen megkülönböztet minket másoktól. A Felvilágosodás kora utáni vallásos változás a kirekesztés hozzáállásában nagyon lassú folyamat volt minden külsős társadalmi és politikai nyomás ellenére is (lásd a mormonok vagy a Jahova tanúi történetét).

Legalább három oka van annak, hogy vallás természeténél fogva „szklerózisban” szenved: (1) A vallás alapja az egyedüli igaz Istenbe vetett hit, aki az abszolút erkölcs alkotója, (2) a vallásnak nincs rendszerezett folyamata és empirikus módszere saját kijelentéseinek igaz vagy hamis voltának vizsgálatára, (3) egyetlen mai értelmes ember sem szeretne az ősi szent könyvek - köztük a Biblia és a Korán - erkölcsi utasitásai szerinti világban élni. Ezért nem lehet a vallás az erköcs meghatározója.

Lehet-e a Biblia erkölcsi útmutatónk?

A Biblia az egyik legerkölcstelenebb könyv a világ összes irodalma közül. Átitatva a közel kelet törzsi kultúrális szokásaival, folyamatos törzsek közötti csatározásokkal földterületek és nők birtoklásáért. Köztül egy féltékeny emberi istenképpel, aki gátlástalanul bűntet ártatlanokat és tudatlanokat. Vajon miért bűnteti isten a nőket és a gyerekeket ennyire kegyetlenül? Vajon milyen logikus értelmezése lehet az Özönviznek és annak a rengeteg népirtásnak? Pátriárkák, hadvezérek és királyok poligámiája, a szűz hadifoglyok kezelése és rabszolgasorsok végeláthatatlan sora - vajon milyen erkölcsös istenről beszél? Isten szava általi halálbűntetések szövevényes sötétségét nem sikerült még a modern teológiának sem kimagyaráznia. Számomra inkább a darwini állatból emberré fejlődés történetének igazolása mindez.

Egyes keresztények azt mondják, na jó de Jézus új korszakot nyitott. Igen, nagyon sok kedves dolgot mondott az állitólagos Jézus a szeretetről és megbocsátásról. Mégis meglepő, hogy egyetlen kijelentésével sem utasitja vissza az Ószövetség túlkapásait, sőt megerősiti azokat a törvényeket, hiszen nem azért jött, hogy eltörölje. Jézus magasra emeli a gondolatbeli gyilkosságot, saját testrészed megcsonkitására késztet ha nem tudsz ellenállni gondolatbeli szexuális vágyaidnak és arra kér, hogy érte gyűlöld meg szüleid és testvéreid. Jésus maga figyelmeztet arra, hogy nem békét hozni jött a világra hanem ellenségeskedést és háborúságot. Őszinte keresztények sem tudják elfogadja ezeket a jézusi erlkölcsi tételeket, amelyek értelmezését a mai napig ellentmondások övezik.

A bibliai Tizparancsolatnál nincs ismertebb erkölcsi szabály, mégis mára teljesen irreleváns kijelentések, hiszen annyira más korban és kultúrában iródott. A modern ember erkölcsi megközelitése jóval fejlettebb ezen kijelentéseknél. Nézzük csak meg közelebbről:

1. Ne legyenek idegen isteneid énelőttem - ez a parancs rávilágit arra, hogy néhány ezer évvel ezelőtt a politeizmus volt a megszokott gyakorlat. A monoteista Isten bevezetéséhez egy féltékeny istent ábrázol. Mai szemmel tekintve ez a parancsolat ütközik a vallásszabadság elvével.

2. Ne csinálj faragott képet - annak ellenére, hogy ezt a parancsolatot a keresztények többsége a gyakorlatban semmisnek nyilvánitja, szintén ellentmond a szólás és vallásszabadság valamint a művészi szabad ábrázolása elvének. Amikor a tálibok az utóbbi időben leromboltak bizonyos régi vallásos relikviákat, pontosan ezt a parancsolatot követték. A parancsolat következő kijelentése is meglepő: Mert én féltőn szerető isten vagyok - mely világosan megmagyarázza az állitolagos Isten parancsára történő népirtásokat és testvérgyilkosságokat. A parancsolat utolós része - megbűntetem az atyák vétkét a fiakban harmad és negyedizben - csak hab a tortán, amely megszegi a legalapvetőbb nyugati emberi jogot, mely szerint az embert csak saját hibáiért lehet elitélni és nem mások tévedéseiért.

3. Az Úr nevét hiába fel ne vedd - egyszerűen ellentmond a szólásszabadság elvének.

4. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt - újra beleütközik a vallásszabadság elvébe. Ez az első négy parancsolat semmit nem mondott még a mai értelemben vett erkölcsről, amely az emberek egymás iránti viselkedésére vonatkozik, hanem csak az ember és isten közötti kapcsolatról szólt.

5. Tisztelt atyádat és anyádat - végre egy értelmesnek tűnő kérés, bár ilyet kérni nem is olyan bölcs dolog. A tiszteletet nem megkövetelni kell, ahogy a szeretetet sem - hiszen ezek az érzelmek amúgy is a kapcsolaton alapulnak és természetesen nyilvánulnak meg.

6. Ne ölj - végre egy valódi erkölcsi elv, amelyre érdemes figyelni. Csak az exodus szövegkörnyezetét nehéz ezek után megérteni, amikor Isten a bálványimádó nép viselkedését látva saját testvérei megölésére szólitja fel a lévitákat. Mintha Isten azt mondaná: ne ölj, hacsak én nem utasitalak rá. Sokan ki is használták ezt.

7. Ne paráználkodj - hangzik ez a felszólitás egy olyan istenségtől, aki egy szegény férfi jegyesét környékezi meg. Olyan utasitásnak tűnik, amelyet többnyire az emberek figyelmen kivül hagytak. Mellesleg két ember fejlődő intim kapcsolatában egy természetesen alakuló megegyezés kérdése a tisztelet és a szeretet jegyében - nem szükséges valamilyen külső parancs hozzá.

8. Ne lopj - Valóban szükség volna arra, hogy ezt egy isten parancsolja az embereknek, akik közösségekben élnek? Minden kultúra része az emberi tulajdon szabályozása.

9. Hamis bizonyságot ne tégy - akit valaha becsaptak vagy pletykálkodtak róla, tudja, hogy mennyire rossz a hazugság. Szóval, le a kalappal, ez nagyon helyénvaló utasitás.

10. Ne kivánd más tulajdonát - a gondolati vágyakat szeretné szabályozni, ami gúcsba kötné a világ fejlődését? A kapitalizmus alapja a gazdagság és bőség kivánása. Nem veheted komolyan ezt a felszólitást. Vagy talán a másik tulajdonának a megszerzéséről szól, ami az akkori kultúrában a feleség, a rabszolga tulajdonlását is jelentette?

A legnagyobb gond ezzel az erlkölcsi parancsolattal, hogy kőbe volt vésve - és az emberiség fejlődésével nem alakulhatott át. Természetesen, az idők során teológusok hada próbálkozott magyarázatával finomitani és elspiritualizálni, mégis erőltetett próbálkozás maradt. Ezen parancsolatok többsége nem állta ki az idő próbáját, semmiképpen sem örökérvényű erkölcsi elvek, hanem inkább esendő emberek ideológiai megfélemlitésének eszköze maradt.

Bármi, ami nem változhat és nem fejlődhet, az saját megszűnését előlegezi meg. Ezért nem származhat az erkölcs valamilyen elavult primitiv kultúra szentnek titulált irományából. Ha nem a jó és rossz tudásfájának története vezetett minket az erkölcs megismerésére és nem is valami mennydörgő és villámot okádó istenség misztikus megjelenésével kaptuk a kőbe vésett erkölcsöt, akkor mégis honnan ered?

Olyan forrásnál kell keresnünk az erkölcsöt, amelynek része a fejlődés - az önkijavitó mechanizmus. Ennél fogva inkább három forrást neveznék az erkölcs forrásának: a társas életet, az értelmet és a tudományt.

Elsősorban, az erkölcs evolúciós fejlődésünk következménye. Amióta társas kapcsolatokban élünk, az emberek természetesen alakitották ki az együttélés szabályait. Korábban már irtam az önző génről és az altruista emberről.

Másodsorban, a gondolkodás fejlődésével az emberek filozófiai értékeket fogalmaztak meg. Gondoljunk csak az arisztotelészi etikára, Kant kategórikus felhivására, Mill utilitarianizmusára vagy a Rawls becsület etikájára. De volt még egy nagyon fontos társadalomfejlődési lépés:

Harmadsorban, a tudomány kibontakozása alapozta meg az erkölcs kiteljesedését. A Francia Forradalomtól kezdve a Felvilgosodás korán át, az értelem és a tudomány lassan de szisztematikusan átvette a babonaság, a dogmatizmus és a vallásos tekintély helyét.

Ahogy Kant mondta: „Légy merész megismerni! Légy bátor használni saját értelmed!” Majd kifejtette: „A Felvilágosodás az ember fejlődése az önmaga által keltett éretlenségből. Az éretlenség azt jelenti, hogy képtelenek vagyunk saját értelmünket használni mások vezetése nélkül.”

A Felvilágosodás volt az emberiség újjászületésének kora, nem az eredendő bűnből hanem az eredendő tudatlanságból valamint a dogmáktól és tekintélytől való függőségből. Ezek helyett az értelem és a tudomány lett a biránk az igazság és ismeret megitélésében.

A mennyei igazságok kutatása helyett, amelyet ősi könyvek biztositottak, az emberek elkezdték felfedezni a természet könyvét. Kiszinezett botanikus könyvek helyett a tudósok elkezdték saját maguk kutatni a természetet. Ahelyett, hogy emberi áldozatokat mutassanak be az időjárás istene haragjának enyhitésére, a természetkutatók elkezdték mérni a hőmérsékletet, az áramlatokat és a szelet, hogy megteremtsék a meteorológia tudományát.

Ahelyett, hogy alsóbbrendűként kezeljék a nőket, mert bizonyos könyvek szerint a férfi joga ezt tenni, inkább megalkották azokat a jogokat vagy erkölcs tudományt, amelyek alapján minden embert egyenlően kell kezelnünk. Ahelyett, hogy a királyt természetfeletti hatalommal felruházott egyénként kezeljék, az emberek felépitették a demokráciához való jogot, vagyis a politika tudományát. Ahelyett, hogy egy néhány ember kezében összpontosuljon az összes politikai hatalom, hogy a polgárokat elnyomásban, tudatlanságban és félelemben tartsák, a szabad információ áramlása rávezeti az embereket arra, hogy saját maguk lássák az összefüggéseket és felemeljék szavukat az igazság védelmére.

Folyt.köv.

Forrás: Michael Shermer, The Moral Arc