Évforduló van, amit személyes vallomással teszek ünnepélyessé. Ma is hinnék Istenben, ha létezne, ha értelmes dolog volna, hogy minden visszacsatolás nélkül, érzelmeket pazaroljak egy képzeletbeli viszonyra. Az elmúlt hónapok során, elvesztettem egy hamis tudatot, amely önazonosságom része volt, hogy helyette megnyerjem a valódi önmagam. Egyetlen állandó végigkisért a változás folyamatában - az értékrendem, amit jóval korábban megfogalmaztam. Sőt, éppen az értékrendem késztetett arra, hogy ne elégedjek meg a felszinességgel.

Visszatekinte életfelfogásom átalakulásának folyamatára, jól kivehető, hogy átmentem a gyáz - lélektani lépésein. Látszólag, nagyon észrevétlenül történt - de magyarázó értéket hordoz. Minden emberben másképp nyilvánulnak meg ezek szakaszok - nálam sem egyenletes lépegetés volt. Többször visszatért egy-egy állapot vagy éppen felcserélődtek a szakaszok. Igazán örülök annak, hogy kutatásaim ilyen igazságokra is fény deritett. Azért teszem nyilvánossá, hogy másoknak hasznos is kapaszkodó lehessen.

Tagadás - arra az időszakra teszem, amikor már elhagytam az egyházam, mert nem tudtam azonosulni működésével és azzal a céllal indultam el, hogy felépitek egy új hiteles közösséget. Ezzel bizonyitani szerettem volna magamnak, olyan erős a hitem Istenben, hogy ő képes csodákat tenni és megteremteni azt a környezetet, amelyben akarata jobban megmutatkozik. Közben egyre több olyan szakmai könyvet olvastam, amelyekben a hagyományos hit megélése óriási kérdőjeleket támasztott. A tagadáshoz tartozott az „istennelrandiztam.blog.hu” kisérlete. Arról akartam bizonyosságot, hogy sokkal közelebb állok Istenhez mint valaha. De ez a kisérlet nagyon korán - néhány hét után - levette a képzeletbeli szeműveget - és megláttatta velem, hogy már nagyobb a kételyem, mint a hitem. Isten létezésének valószinűsége összezsugorodott.

Dűh - Blog irásom eleje, amikor néhány alapvető tudományos információ tudatositása után támadtam a kereszténységet - megtévesztőnek és csalóknak gondoltam a vezetőit. Felháborodásomnak többször is hangot adtam irásaimban és személyesen. Kultúrált ember normál körülmények között nem beszél ennyire nyiltan, de nem tudtam nem szóvá tenni és diplomatikusan elkendőzni. Ma már hajlamosabb vagyok arra, hogy természetesnek fogadjam el ezt a jelenséget - annyival inkább, mert ismerem lélektani összefüggéseit. Természetesen, mindig felháboritó, ha megtévesztéssel találkozik az ember - de ma már megpróbálom szétválasztani evolúciós fejlődésünkből eredő istenképek formálását és bizonyos szintű ismereti fejlődésben való lemaradást a tudatos megtávesztéssel.

Alkudozás - ennek a lépésnek nem látok elkülönült időszakot. Inkább a tagadással járt együtt, amikor még imádkoztam Istenhez és vezetését kértem, amikor még egy hiteles modern istenhivő közösséget akartam formálni. A randira való hivás is az alkudozás része volt, amikor igazából próbára tettem Istent és istenhitem valódiságát. Szerettem volna még a rózsaszin szeműveget megtartani. Talán alkudoztam a képzeletbeli Istenemmel már a tagadásom előtt is - ilyen formában elég hosszú folyamat volt, amely abból a téves felfogásból - hitből - táplálkozott, hogy Isten egyedi küldetést bizott rám.

Depresszió - voltak ilyen pillanatok is. Tisztán emlékszem az egyik szombat délelőttre, sétáltam a Dunaparton és letőrt az a tudat, hogy nincs természetfeletti, hogy eddigi identitásom összedölt, hogy nincs semmi támasz és fentről jövő segitség. Éreztem, hogy nagyon fáj. Jó volt elengedni. A folyamat során mindig is tudtam, hogy fennáll a depresszió veszélye, ezért próbáltam nem venni túl komolyan magam. Elkezdtem védő mechanizmusokat beinditani: rendszeresen sportolni, új barátságokat kialakitani és élvezni a mindennapokat.

Elfogadás - ez az utóbbi fél év - jól ábrázolja a blog cim váltása - istennelrandiztamvolna.blog.hu, amikor már teljesen megbarátkoztam a gondolattal és elkezdtem épiteni új életfilozófiám és új értelmet adni a dolgoknak. Egyre magabiztosabb válaszokat találtam kérdéseimre és kezdtem elfogadni az életet annak egyszerűségében. Felértékelődött az idő - fontosságot tulajdonitani minden napnak. Elkezdtem a spiritualitást minden természetfeletti nélkül újrafogalmazni - megélni a pillanatokat, a természet szépségét, a tartalmas baráti együttléteket. Tudatositottam azt, hogy bár az Univerzum egy értelmetlen és célnélküli anyag-tér-idő kölcsönhatások eredménye, amelyben az élet megszületése egy statisztikai szám - de milyen nagyszerű, hogy a felfoghatatlan világmindenség parányi részében létrejött az élet és kifejlődött az emberi faj - akik tudatra ébredtek és célt - jelentést adhatnak a létezésnek.

Ez dióhéjban az utazásom csodája. Szerencsésnek mondhatom magam. Annál is inkább, mert sok olyan utazó élettörténetét ismertem meg - konkrétan különböző egyházi vezetők, papok, lelkészek és egyszerű hivők életútját, amelyekben ez a változási folyamat nem volt ilyen zökkenőmentes, hanem sokkal nagyobb szenvedés és krizisek átélését jelentette. (Erről több info itt: http://clergyproject.org)

Most igy a „istennelrandiztam” év végén, szeretném megköszönni az olvasóim figyelmét. Tudat alatt is bátoritó volt tudni, hogy sokan követték irásaimat.Tudom, hogy egyeseknek nagyon új volt és megemészthetetlen ez az utazás, és másokat igen megdöbbentett. Különösen hálás vagyok a családomnak, régi barátaimnak és ismerőseimnek, hogy elszenvedték azon irásaimat is, amelyben úgy tűnhetett, hogy őket támadom - vagy éppen a blogom miatt kellemetlen párbeszédre késztette vallásos környezete, mintha felelősek lennének értem.

Azt is tudom, hogy sokaknak segithettem elindulni mélyebb igazságok felfedezésében. Úgy gondolom, hogy felelősek vagyunk egymásért - fontos felfedezéseinket tovább adni. A világon egyre nagyobb méreteket ölt ez a mozgalom, emberek elhagyják egyházaikat, felimerik hitük mitológikus alapját és kilépnek a szekuláris világ valóságába. A tudományos - kritikus gondolkodás új perspektivát nyújt a természetfelettibe vetett hit nélküli teljesebb élethez. Nem én vagyok az első, sem a második - csak a környezetemben még szokatlan ez a nyiltság.

Nagyon sok kérdésre kielégitő választ kaptam, gyorsabban mint reméltem. Azért még több tucat könyv kiolvasásra vár ezen a területen. Az igazság az, hogy már kevésbé foglalkoztat az, hogy visszatérő vitákra válaszoljak. Azt tapasztaltam, hogy az emberek többsége nem is szeretne utána nézni az információknak... Azonban a világ már nem lehet ugyanaz, mint tegnap volt - időszerűvé vált az igazságot megbizhatóbb alapokra helyezni és felvállalni a tévedéseket. Nem gondolom, hogy a vallások vagy az istenhitek a közeljövőben eltűnnek - de minél több hang szólal meg, annál könyebb lesz felvállalni a valóságot és annál természetesebb lesz új társadalmi berendezkedést formálni.

A hit és hitetlenség között van egy kihivásokkal teli átmenet, egyedül nem egyszerű végigmenni - de segithetek...

A folytatással hamarosan jövök!