A ismeretelmélet tudománya foglalkozik a fogalmak, szavak jelentéstartalmával. Megfelelő eszközt biztosit ahhoz, hogy megállapitsuk gondolataink, szavaink és kijelentéseink igazság tartalmát. Korábban már irtam erről a témáról, de visszaolvasva, felfedeztem, hogy nagyon sok szakzsargont használtam és az érthetőség kedvéért egyszerűbb formába kell öntenem mondanivalóm ahhoz, hogy bárki megértse. Itt erre teszek egy kisérletet.

Mi a jelentése a szavaknak, a gondolainknak és a kijelentéseinknek?

A szavak az emberi közösségek által képzett kódok, mert hasznosnak találták rendszerezni gondolataikat és közléseiket. A szavak elképzelt és megtapasztalt dolgok nevei. A megtapasztalásnak különböző formái vannak: gondolatok, érzések, vizualizáció, hangok, tappintás, stb. Megosztva ezt a kódrendszert egymással, könnyebben kommunikálhatunk.

Az ismeret tapasztalatok birtoklását jelenti. Tapasztalat nélkül nincs ismeret. Ismeret nélkül nincs tapasztalat. Sosem szabad elfelejtenünk, hogy mire utalnak a szavak - emberi érzékelések. A szavak, tehát, emberi tapasztalatok nevei.

Feltételezzük, hogy minden kijelentés, minden mondat közvetit valamilyen javaslatot valami létezőről, amelynek csak akkor van jelentése, ha előjelzéseket tartalmaz arról, hogy mi fog vagy mi nem fog megtörténni ha ezt vagy azt tesszük. Ezek az előjelzések nem teljesülnek ha a javaslat hamis, de teljesülnek ha a javaslat igaz. Minél több előrejelzés teljesül egy javaslat kapcsán, annál hihetőbb egy kijelentés. Ennek a forditottja is igaz. Minél több előrejelzés nem teljesül egy javaslat kapcsán, annál megbizhatatlanabb egy kijelentés.

Például, ha azt hiszem, hogy van egy kutyám, ezen hitnek igazsága, valójában a „van egy kutyám” kijelentés pontos jelentése - hiszen azt a tapasztalatot vetiti előre, amit egy kutya jelenléte idéz elő. Ha semmi sem utal egy kutya jelenlétére, akkor nincs kutyám. Mert ha van egy kutyám, annak több látható jele van, ami nem létezne ha nem volna kutyám - mint törzskönyv, kutya eledel, kutyaször a lakásban. Egyik sem volna elkerülhetetlen, de mivel jelen vannak, bizonyitják a kutya jelenlétét.

Tudnunk kell, hogy egy kijelentés milyen előrejelzést tartalmaz. A dolgokat persze bonyolitja az is, hogy ugyanazt az előrejelzést más kijelentések is hordozhatják - a mi feladatunk minden helyzetben kitalálni, hogy a valószinű magyarázatok közül melyik kijelentés lehet a helyes. Természetesen, nem áll módunkban minden előrejelzést tesztelni minden lehetséges kijelentés alapján - ezért szükségünk van egy gyakorlati módszerre.

Tehát egy mondat azt jelenti, amit előre jelez. Annak igazságát csak úgy tudjuk meg, ha megvizsgáljuk, hogy azok az előrejelzések teljesűltek-e vagy sem. Ha tudjuk, hogy mit jelent egy mondat, akkor tudjuk, hogy mit kell tesztelni. Ez forditva is igaz: nem ismerhetjük egy mondat jelentését, ha nem tudjuk, mit akar megerősiteni vagy cáfolni.

Milyen módszerrel közelithetjük meg az igazságot?

Az alábbiakban felsorolt módszerek a bizonyosságnak különböző fokozatait hozzák felszinre:

A logika és a matematika módszere a legfejlettebb és a legnagyobb bizonyosságot nyújta bármivel kapcsolatban.
A következő erős bizonyossággal rendelkező módszer a tudományos megközelités az empirikus problémákra.
A harmadik helyen áll a személyes tapasztalat, amit logikával és tudományos ismerettel erősithetünk.
A negyedik a történeti kritikai módszer alkalmazása, amely a múltbeli események kijelentéseivel foglalkozik.
Ötödikként alkalmazhatjuk a szakemberek véleményét.
A hatodik megközelités pedig a nem tesztelt logika alkalmazása olyan általános következtetéseknek, amelyek nem teljes értékű tényekből származnak - valószinű levezetéseknek is nevezünk.

Úgy is mondhatjuk, hogy a matematika a tökéletesitett tudomány, a tudomány a tökéletesitett tapasztalat, a tapasztalat a tökéletesitett történelem, a történelem a tökéletesitett szakértői megfigyelés, és hátramaradt a valószinűsithető logikai levezetések - amikor semmilyen más eszközünk nincs.

Ha az igazságot a fent emlitett módszerek hiányában közelitjük meg, akkor megbizhatatlan szóbeszéddel és tiszta spekulációval találkozunk, ami semmilyen bizonyosságot nem nyújt. Ahol semmilyen bizonyossággal nem szolgálhatunk, ott egyetlen kijelentésnek sem állapithatjuk meg igaz vagy hamis voltát - vagyis az ismeret hiányáról beszélünk. Ilyen esetben csak az állitható, hogy bizonyos értelmezhetetlen tapasztalat vagy állitás létezik, amely semmiképpen sem vonatkozik bármilyen igazságra.

Ezt nevezik agnoszticizmusnak, amely magába foglalja az ismeretlenbe vetett hit hiányát. Hacsak nem ragaszkodunk a hithez a hit kedvéért. Bár vigasztaló dolog hinni a hitben, mégis teljesen önkényes, ezért semmivel sem erősit meg abban, hogy közelebb állsz az igazsághoz mint bárki más. Ezért nem lehet helyesen ismeretként leirni a hitet, hanem csupán egy kivánságnak vagy vágynak, hogy igaz vagy hamis legyen. Ezzel ellentétben, minnél bizonyosabb vagy egy kijelentés igaz voltában, annál inkább állithatod, hogy ismered az igazságot. Mondhatjuk, hogy statisztikailag annyi ismerettel rendelkezünk hiteinkkel kapcsolatban, amennyire sikerül a fent emlitett módszerek alapján letesztelni azok valóság tartalmát.

A legpontosabb módszer
Értelmes dolog azt állitani, hogy a legpontosabb módszer jelentősen többször vezet az igazság felfedezésére mint nem - hiszen két tulajdonsággal rendelkezik, amelyet nem találunk meg a többi pontatlan módszerben: sikeres jóslatokat és összefüggéseiben halmozott eredményeket nyújt következetesen.

Ha pontatlan módszert használunk, akkor azt várhatjuk, hogy rendszeresen csalódunk vágyainkban - vagyis kijelentéseink hamisnak bizonyulnak. De ha a módszerünk pontos, akkor azt várhatjuk, hogy kijelentéseink rendszeresen beigazolódnak és azon tapasztalatok valóban létrejönnek. Ez főleg azon tapasztalatokra igaz, amelyek máskülönben teljes meglepetések lennének. Miért várnánk el ilyesmit? Mert ezek az eredmények nem valósulnának meg, ha kijelentéseink hamisak lennének, de könnyen megtörténhetnek, ha kijelentéseink igazak. Tehát egy jó módszer sikeresen elvezet az igazsághoz, szükségszerűen olyan kijelentésekhez vezet, amely helyesen jósolja meg a jövőt, olyan mértékben és gyakorisággal, amelyet a véletlenszerű nem produkál.

A pontos módszer második kritériuma - összefüggéseiben halmozott eredményt nyújt - a következőket jelenti. Ha egy pontatlan módszert használunk, akkor azt várhatjuk, hogy a kijelentések különböző szempontból való vizsgálata során, következetlen eredmények születnek, és minél több kijelentést gyűjtünk össze, annál több ellentmondásba ütközünk. De ha a módszerünk helyes, akkor elvárható, hogy a kijelentések különböző szempontból való vizsgálata összefüggő eredményt hozzon, amely nem lehet véletlenszerű, mögötte alapos igazság áll. Minél több ilyen kijelentést gyűjtünk össze, annál következetesebb rendszerünk lesz. Amikor különböző területek kutatásának eredményei harmonizálnak és egymást kiegészitik, akkor halmozott megerősitést kapunk ismereteink igazságáról.

Az értelem módszere
Más szavakkal, a logikai-matematikai módszer azért a legsikeresebb, mert a legpontosabb módszer két vonását a legnagyobb következetességgel és a legszélesebb körben testesiti meg. Sőt, amikor a matematikai vagy logikai kijelentéseket tesztelik és megvitatják, a legalaposabb és a legszéleskörűbb kiegyezésre jutnak, a többi módszerhez viszonyitva. Azonban az ilyen természetű kijelentések viszonylag ritkák, egyszerűek és pontosak - és könnyű tesztelni.

A tudományos módszer
Ez a második legjobb módszer, ugyanazon okok miatt, mint az első. Bár nem nyújt ugyanakkora bizonyosságot, mint a matematikai-logiai módszer, hiszen a tudományos kijelentések által nyújtott előrejelzések sokrétegű empirikus kutatást tartalmaznak és gyakran nagyon bonyolúlt pontos és összefüggő igazságokhoz jutni, valamint nagyon költséges aktivitást követel. Ezen kijelentéseket nehéz tesztelni, sokszor hosszú ismélelt erőfeszitéseket feltételez. De amikor a tudományos követelések teljesülnek, következtetéseink, az általunk elérhető legbiztosabbak, ami az emberi elmén kivüli tényeket illeti - amely még a személyes tapasztalataink és képzeteink hibáit is képes korrigálni. Többszörösen is bebizonyosodott a történelem során, hogy a tudományos kutatás sokkal megbizhatóbb az emberi megfigyelésre alapuló következtetéseknél, sokkal több összefüggő ismeretre - igazságra vezetett, mint bármi más.

A tapasztalati módszer
A mindennapi személyes tapasztalat azért áll a harmadik helyen, mert tapasztalatból tudjuk, hogy megbizható. Minden, amit ismerünk, végső soron élettapasztalatainkból származik és a legtöbb esetben mindannyian egyetértünk abban, amit a világban találunk, amely nem lenne igy, ha különböző emberek más-más dolgokat mondanának. De ha valaki egy tudományosan vagy logikusan bizonyitott kijelentéssel áll elő, amely ellentmond közvetlen tapasztalatainknak, akkor jó okunk van kételkedni tapasztalatunk igazságában. Mert egyetlen tapasztalat nem lehet megbizhatóbb a többszörösen letesztelt tudományos állitásoknál. Ez annál inkább igaz, amennyivel hamis tapasztalatainkat a tudomány és a logika képes megmagyarázni.

A történeti módszer
A kritikus történeti módszer azért van a negyedik helyen, mert nem képes a vizsgált dolgok közvetlen megfigyelésére, az eredmények bizonytalanabbak. De ha van egy olyan feljegyzésünk, amely a meg nem figyelhető dolgokról szól - mivel a múltban történtek - és megfelelő kritikai módszert alkalmazunk, képesek leszünk megkülönböztetni a kevésbé hihetőbbet a leginkább hihetőbb állitások közül. Tudjuk, hogy a kritikai történeti módszerünk az utóbbi időben sokat fejlődött, a pontos módszer két tulajdonságát illetően, és a történeti kijelentéseket kellő pontossággal és következetességgel tudjuk tesztelni valamint széleskörű megegyezésre jutni általa. De a legbiztosabb történeti kijelentések nem tudják felülmúlni a tudományos tényeket - hiszen sokkal több hibalehetőséget rejtenek.

A szakemberek állitásának módszere
Az utolsó két módszer a legkevesebb bizonyosságot nyújtó eszköz, hiszen nem lehet tesztelni közvetlen bizonyitékokkal, azonban a fenti módszerek folyományai. Azonban a szakemberek állitásai sokkal megbizhatóbbak, mint egy a területet nem ismerő személy kijelentései. Annál is inkább, mert a szakemberek kijelentéseit megelőzi a tudományos és logikai kutatás. Ha egy szakember valami olyat állit, aminek ellentmond a logika vagy a tudomány, akkor szakmaisága nem ér semmit, sőt egyetlen helytelen állitása kétségessé teszi minden kijelentését. Ennél csak akkor rosszabb a helyzet, amikor egy területen a szakemberek többsége ellentmond egymásnak - mint pl. a teológia ( korábbi irásomban már jeleztem, hogy nem vehetjük komolyan), vagy olyan ideológiai állitások halmazával foglalkoznak, amelyet nem vetnek alá objektiv viszgálatnak.

A valószinű levezetések módszere
Értelmesebb megbizni egy nem tesztelt logikai általánositott következtetésnek mind a hiányos tényeknek. Legalább, ameddig a következtetésnek meggyőző ereje van és nem elérhető semmilyen pontosabb módszer. Az „általánositás” egy olyan kijelentés, amely következtetéseket von le néhány esetről, amely közös vonásokat tartalmaz, azt feltételezve, hogy hasonló esetek is tartalmazzák azokat a vonásokat.

A puszta hit módszere
A tiszta hit módszere azon hitekre vonatkozik, amely a hagyományra, szóbeszédekre, vágyakra vagy spekulációkra alapszik. Ezek szerint, a hit azt jelenti, elhisszük azt, amit mondunk vagy kitalálunk vagy igaznak szeretnénk látni, minden bizonyiték nélkül. Két okból kifolyólag el kell utasitanunk ezt a módszert: (1) tapasztalatból tudjuk, hogy az ilyen kijelentések általában hamisak, - semmilyen valóságra nem vonatkoznak. Amikor a hagyomány, a szóbeszéd vagy a vágyak szolgálják a kijelentéseink forrását, az állitásaink többször hamisak mint igazak - a történelem igazolja. (2) a vak hit eredendően önbecsapás. Sokkal több hamis hit van mint igaz. Ebből az következik, hogy a fenti módszerek közül bármelyiket alkalmazva sikeresen kiderülnek a hamis hitek. Szóval, annak a valószinűsége, hogy a hiten alapuló nézetek hamisak, eléggé magas. Ezért az igazság felfedezéséhez, ennél többre van szükségünk.

Következtetés

A fent emlitett érvényes módszerek útján jutunk el az igazsághoz. Az értelem és a bizonyitékok a közös nevező - mert nincs ennél jobb eszköz. Az igazsághoz való hozzáférésünk egyenesen arányos a bizonyitékok mennyiségével és minőségével - hitrendszerünket pedig ennek kell alávetnünk. Akit érdekel az igazság, az nem kerülheti el ezeket a módszereket.

Forrás: Richard Carrier, Good sense without God