A fizika egyenletei átfogóak és pontosak, bár nem tökéletesen, de megfelelően modellezik az Univerzumot - erős bizonyitékot szolgálnak ahhoz, hogy elismerjük: egy anyagi, fizikai és mechanikus Univerzumben élünk. Ebből az eredményből arra következtethetünk, hogy céljainkat egyéni életeinkben találjuk meg és nem a világmindenség működésében - ehhez még az sem szükséges, hogy értsük az alábbi képletet.
A fenti érv egy nagyszerű példája az empirikus bizonyitékoknak - a legmegbizhatóbb érv. Az Univerzum tudatja velünk, hogy miként működik - amint a felső képlet is egy empirikus bizonyiték eredménye. A filozófiai bizonyitékok, amelyek az intuicióra támaszkodnak, a lehető leggyengébb érvek. A teológiai és vallásos érvek többsége az intuicióra épülő filozófiai feltételezések, amelyek a hétköznapi ember szótárában is gyakoriak. A hivők főleg saját élményeikre támaszkodnak és úgy beszélnek róluk, mintha valami rajtuk kivűl álló objektiv valóságot bizonygatnának. Ezért olyan megtévesztő a hit.
Valamilyen kozmikus transzcendens célról beszélni úgy, hogy feltételezéseink nem alapszanak az Univerzum empirikus megértésén - amelyet a fizika, a kozmológia, a biológia igazol - olyan mintha álmodnánk - a valóságtól elrugaszkodott képzelgés. Ezeket a filozófiai érveket lehet nagyon intelligensen is megfogalmazni tömegek ámitására, de attól nem lesz igaz.
A filozófiát nagyon értékes eszköznek találom a fogalmak keretrendszerének meghatározásához és a logikai érvek összerakásához, de csak azon következtetései értékesek, amelyek empirikus bizonyitékokra támaszkodnak.
Edward Feser, a filozófia profeszoraként azzal vádolja a tudományt, hogy „nem tud válaszolni a miért kérdésekre - hogy miért létezik a világ vagy annak törvényei. Ahhoz, hogy válaszoljunk ezekre a kérdésekre vagy egyáltalán megértsük őket, ki kell lépnünk az anyagi világból és azok törvényei alól - a tudományon kivülre. Filozófiai érveket kell keresnünk, amelyek mélyebbekre ásnak a fizikánál.” Itt egy érvelési hibával találkozunk. Ahhoz, hogy felépitsünk egy házat, teljesen igaz, hogy többre van szükségünk az alap elkészitésénél. De az is igaz, hogy nem épithetünk házat biztos alap nélkül. Feser profeszor értelmesen megjegyzi, hogy többre van szükség a fizikánál, mint az alapra egy ház épitésénél - majd ezek után egyből azt az értelmetlenséget próbálja eladni, hogy a fizika irreleváns. Tipikus hivő érvelési hiba.
Igaz, hogy a valóság több mint, amit a fizika ma képes megmagyarázni. Ezért van a kémia, a biológia és más társadalomtudományok, hogy kiegészitsék ezt a képet. És persze van a zene, a művészet, a szórakozás - mind fontos. De amikor a végső kérdéshez jutunk, amely arról szól, hogy miként működik a Világegyetem - akkor nincs a fizikánál jobb alternativa.
Lawrence Kraussnak igaza van, amikor azt mondja, hogy „minél többet tudunk meg a világ működéséről, annál céltalanabbnak látjuk”. El kell ismernünk, hogy a világunk mechanikusan működik, ezért mérhető egyenletekkel leirható. Mivel ezek az egyenletek kiszámithatóak, igazolhatóak, önmagában egy bizonyiték az Univerzum minőségi tulajdonságára. Ez nem egy előfeltételezés, hanem felfedezés. Feser szerint a világ nem fogható fel csak egyenletekben, hanem csak egy végső kiváltó ok adhat minőséget. Ez már egy előfeltételezés, amelynek nincs empirikus alapja.
A fizika több mint törvényszerűségek és összefüggések mérhető fogalomtára. Amint megértjük, hogy az Univerzum mechanikusan működik, elkezdhetünk gondolkodni a célról. A dolgok ironiája az, hogy a Teizmus éppen arra a magyarázatra épült, amit a fizika felépitett az Univerzum működéséről. Ebből a működésből vezeti le a célt - a tervezettséget - a szándékot. A teizmus visszafele érvel, először egy kozmikus célt követel, majd belehelyez egy képzeletbeli jót az univerzum működösébe, amely biztositja a célt. Ezért következetlen és hibás a teista világkép.
http://secularhumanist.blogspot.hu/2015/10/this-is-place-to-find-god.html
