Miért gyökerezik meg olyan nehezen a tudományos ismeret? Miért van az, hogy naiv intuiciók túlélik az azoknak ellentmondó tudományos ismereteket?
Andrew Shtulman, pszichológus profeszor, a Skeptic magazin 19.3 (2014) számában, az ismeretszerzés és a fogalmi változtatásoknak pszichológiai jelenségéről ir. Az foglalkoztatja, hogy miért olyan nehezen ver gyökeret egy tudományos ismeret és milyen esélye van annak, hogy ezek felülirják a mélyen gyökerező intuiciókat?
A tudományos felfedezéseket két csoportra bonthatóak: egyeseket meg lehet érteni a már meglévő paradigmák által, mások pedig új paradigmák befogadását teszik szükségessé. Gondolj csak a Neptun és a heliocentrizmus felfedezésének körülményeire. A Neptun létezését néhány évtizeddel korábban megjósolták - tudták, hogy tömege kilengéseket okoz az Uránusz pályáján. XIX. századi asztronómusok kutatták és megfigyeléseik igazolták, hogy létezik ez a nyolcadik bolygó. Amikor 1846-ban felfedezték, az asztronómusok már korábban belehelyezték a naprendszer lehetséges modeljeibe. Végül az a modell kemény győzelmet aratott.
A heliocentrizmus elfogadása előtt, az asztronómusok a bolygók mozgásának geocentrikus modelljét fogadták el, amely nemcsak a Napot tekintette az univerzum középpontjának, hanem a bolygók és csillagokról alkotott fogalmaikat is meg kellett változtatniuk. Ez már azt is megkövetelte, hogy a kor legalapvetőbb asztronómiai feltételezéseiket is megváltoztassák.
A tudományos felfedezésekhez hasonlóan, a tudomány tanulási folyamatának is két formája van: tudás gazdagitás - amikor a már meglévő ismeretekre épitünk, vagy a fogalmi változás - amikor a tanulás új fogalmak beépitését jelenti. Mindkét fogalommal találkozunk minden tudományágban, de a tudásgazdagitás sokkal gyakoribb és könyebb mint a fogalmi változtatás. Az asztronómiában, a bolygók neveinek megtanulása ismeretgazdagitást jelent, de megtanulni azt, hogy a bolygók miért keringenek a csillagok körül vagy a bolygók mozgása miként okoznak évszakokat - ez már fogalmi változást jelent. A fizikában, megtanulni a fizikai állandók értékét, mint a fénysebesség vagy gravitáció, ismeretgazdagitást jelent, de megtanulni, hogy szabadesésben miért gyorsul egyformán minden tárgy - már fogalmi tanulást jelent. A biológiában, valamely ismeretlen organizmus vonásainak megtanulása ismeretgazdagitást jelent, azonban annak megtanulása, hogy miként fejlődnek ki egyes organizmusok a kiválasztódás során, már fogalmi változást feltételez.
A tudományos ismeret felülirhatja a megérzéseinket?
Kutatók, a kognitiv pszichológia, a fejlődéstan és a neveléstudomány területéről több mint három évtizede tanulmányozzák a fogalmi változások dinamikáját. Elemezték intuitiv ismereteinket különböző területeken, hogy miként különböznek a tudományos ismerettől. Tanulmányozták az ismeretváltozás folyamatát különböző környezetben. A legtöbb kutató egyetért abban, hogy a fogalmi változtatás az intuitiv ismeret alapvető átformálását igényli. Ez az átrendeződés olykor magába foglal olyan összeomló megkülönböztetéseket, amelyeknek már nincs jelentőségük a tudományos fogalomkörben. Új tények és új tapasztalatok megszerzése nem elégséges a fogalmi változáshoz, hanem át kell formálni a megértés természetét is.
Mivel a fogalmi változás az ismeret átstruktúrálását igényli, régóta azt feltételezik, hogy miután az átstruktúrálás befejeződőtt, a terület korábbi koncepciói már nem lesznek elérhetőek. Azt tartották, hogy az átstruktúrálással kitöröljük a korábbi intúicióinkat - mintha egy házat épitenénk át. A kutatások ma már igazolják, hogy a fogalmi változással ez nem következik be, hanem inkább a megértés duális módozata keletkezik: az új tudományos megértés és a régi intuitiv megértés együtt él, tehát a tudományos ismeret nem irja felül a régit. Vannak olyan felnőttek, akik jelentős tudományos ismerettel olykor kikötnek olyan intuiciók mellett, amelyeket több éve már elutasitottak - mint például „a bálnák halak”, „a nehezebb tárgyak gyorsabban földet érnek mint a könyebbek” vagy „a levegőnek nincs súlya”.
A gyerekek nemcsak élettelen tárgyaknak tulajdonitanak életet, hanem az életet is készek megtagadni az élőktől - pl. virágokat és fákat tárgyakként kezelnek. Nyolc éves korig ez a mintázat átalakul, több biológiai információt tartalmazó mintává - az életet az anyagcsere folyamataival kezdik beazonositani (eszik, iszik, lélegzik, növekszik). Megfigyelték a felnőtteknél is, hogy nyomás alatt, olykor ők is összekeverik az élőlényt az élettelennel. Alzheimer korban szenvedőknél még inkább előjönnek ezek a tévedések.
Az ember mindig keresi a mintázatokat és a dolgok mögötti értelmet. Törekszik leegyszerűsiteni a fogalmakat. Beszédünk tükrőzi ezt a gondolkodásmódot. Azt mondjuk, hogy „azért van fülünk, hogy halljunk” vagy a ceruza azért van, hogy irjunk”, stb. Ezek inkább intúitiv megfigyeléseken alapuló meghatározások, amelyeket felválthatunk tudományos magyarázatokkal.
Többszörös kisérletekkel igazolják, hogy a tudomány és a intúició között konfliktus mélyen győkerezik bennünk. Azokon a területeken, ahol a tanulás fogalmi változtatást igényel, minidig tudatában kell lennünk, hogy intúicióink nem törlődnek ki, felüliródik, de bármikor előjöhet. Stressz vagy nyomás esetén hajlamosabbak vagyunk ösztöneinkre hallgatni. Alapos tudományos ismereteink ellenére képesek vagyunk egyes helyzetekben megérzéseinkre hallgatni.
A tudósok azt mondják, hogy a tudomány és az intúicióink közötti konflikus egyik oka az, hogy a tudományos információt nem tanitották meg jól. De nem a hiányos nevelés a legfőbb oka a fent emlitett hatásoknak - inkább evolúciós fejlődésünkben keresendő a válasz. Tehát, ne csodálkozzunk ha okos emberek is mondanak olykor butaságokat. Igen, még annak a néhány tudósnak is megbocsáthatunk, akik valamilyen Istenbe vetett hitről beszéltek.
