A randi főszereplőjével nem találkoztam az elmúlt év során, de nagyon sokat megtudtam róla. Elsősorban azt, hogy milyen nem lehet, és amilyen lehet, az nem kellene. Másodsorban, az is világos lett, hogy az emberek miért ragaszkodnak annyira képzeletviláguk isten ideálljához: mély pszichológiai szükségletek kielégítését látják benne. Harmadsorban, megértettem azt, hogy a tudomány elég információt biztosít ahhoz, hogy értsük elménk működését, hogy túllépjünk az istenfogalom korlátozásain és elkezdjünk élni egy beteljesitőbb életet különbséget téve a mitológia és a valóság között. Negyedsorban, felfedezéseim arra késztetnek, hogy leleplező - felvilágosító tevékenységet folytassak az ideológiai megtévesztésekkel szemben.
A legnagyobb paranormális kijelentés, ami a legtöbb ember szájáról elhangzik nagy vehemenciával az, hogy „Isten létezik”. De nem létezik. Erre jutottam kutakodásom során, amely olyan tudósok és filozófusok több évtizedes munkáján alapszik, akik minden érvet, felvetést és bizonyitékot megviszgáltak.
Világnézetem az év során teljesen megváltozott, ami harmonizál a metafizikai naturalizmus világképével. Természetesen, a tudósok által felsorakoztatott bizonyitékok nem zárnak ki valamilyen deista istent, mégsem gondolom, hogy elég okom lenne egy ilyet elfogadni. Azonnal egy jelzésértékű következtetés hozható: ha azok az istenek, amelyekben az emberek biznak kevésbé hihetőek, mint az az isten, ami elképzelhető jelen tudományos ismereteink alapján, azonban nincs elég okunk hinni benne, akkor mennyire értelmetlen hinni olyan populáris személyes Istenben, akit a három világvallás próbál lerajzolni.
Képzelj el egy ilyen Istent:
Kezdetben volt az Isten. Egyedül csak ő volt. Sajnálkozva azon, hogy nincs aki örüljön neki, nincs aki szeresse vagy szeretve legyen, nincs más gondolkodó és alkotó lény, úgy döntött, hogy odaadja az életét, hogy belőle hozzá hasonló lények keletkezzenek, akik örülnek és szeretnek. Ezért szétrobbantotta önmagát, hogy testéből létrejőjjön a fizikai Univerzum, hogy véréből gondolkodó lények keletkezzen. Nem volt más módja a teremtésnek, itt volt a mindenhatóság és mindentudás határa. Isten úgy rendezte meg halálát, hogy egy nap hozzánk hasonlóan gondolkodó, érző, szerető és cselekvő emberek szülessenek, akikben tovább élhet.
Ez teljesen egy fikció. Azonban sokmindent megmagyaráz, amire a hagyományos teista istenkép nem képes, mint például Isten rejtőzkődését és hallgatását, a teremtett világ tökéletlenségét és brutalitását, valamint a vallásos különbözőségeket és elménk természetét. Isten létezésére szinte minden érvet alá tudnánk támasztani ezzel a képpel, legyen az akár az un. kozmológiai vagy ontológiai érv, vagy a tervezettség és a transzcendens érv. Akár a vallásos emberek személyes élményeit is megmagyarázhatjuk vagy az Isten kozmikus tudatával való azonosulást is. Képzelőerőnkkel további kényelmi vonásokat adhatnának Istennek, amelyek a leginkább harmonizálnak az eddig ismert Univerzummal.
Amennyiben nincs megbizható bizonyiték valaminek a létezésére vagy nincs érvényes okunk elfogadni, akkor nem bízhatunk benne. Ez a szabály érvényes minden területen. Azonban még mindig létezhet millió dolog, aminek létezésében nincs megfelő indokunk bízni, mégis létezhet. Képmutató dolog volna válogatni, egyeseket elvetni és másokat elfogadni. Ezért, ha senki sem tud felhozni indokolt érveket Isten létezésére, akkor nem fogadhatom el. Valamint ha az istenfogalom logikátlan, önellentmondásos vagy komoly érvek cáfolják, akkor minden okom megvan arra, hogy határozottan visszautasitsam.
A következő hét érvben foglalom össze mindazt, ami meggyőzőtt arról, hogy semmi okom nincs elfogadni egyetlen isten létezését sem. Két részre oszthatóak ezek a bizonyitékok: 1) hiányzó evidenciák, amelyeknek létezniük kellene ha Isten létezik, 2) olyan evidenciák jelenléte, amelyeknek nem kellene létezniük ha Isten volna.
A metafizikai naturista világ igaz - a tények azt igazolják, hogy nincs természetfeletti csoda, nincs csalhatatlan ihletett írás, nincs Isten - csupán a vak, mechanikus univerzum. Logikai érvekkel sem lehet alátámasztani Isten létezését - gondolok itt a tervezettség, az ontológiai, a transzcendens, az erkölcs stb. érvekre. Pl. Az Univerzum létezésének naturista magyarázatának sokkal nagyobb valószínűsége van mint az isteni teremtettségnek. A mindenható Istennek miért kellett több millió év alatt több millió galaxist teremtenie, hogy végül az élet megszületésének ilyen parányi valószínűséget biztosítson, nem beszélve a természetes szelekciók brutalitásáról és tökéletlenségeiről? Inkább egy olyan világot látunk, ami magától jött létre. Az Univerzum összképe azt mutatja, hogy létrejötte mögött nincs intelligens tervező. Természetesen, új bizonyitékok felborithatják az egészet egy napon, de addig a naturalizmus a legvalószínűbb világkép. A következő különálló érvek csak megerősítik ezt a következtetést.
A vallásos világ zavaros és esendő - az istenhiteket semmilyen isten nem hozta létre, hanem az emberiség fejlődésének körülményei által behatárolt képzeletbeli alkotások szüleménye - inkább kultúrális evolúciókra épült hitek. Két okból kifolyólag is ezek a tények cáfolják Isten létezését: (1) ha létezne egy együttérző isten, akkor nem engedné meg, hogy az emberek bántalmazzák, megöljék vagy megtévesszék egymást Istenhitük miatt - hanem inkább egyértelműen igazságra vezetné őket. Mint bármely jó ember, kijavitaná a hibáikat, megbékitené nézeteltéréseiket és olyan meggyőző bizonyítékokkal látná el, amely egyértelművé tenné akaratát és működését. Ha Isten nem együttérző, akkor méltatlan az imádatra. De még ebben a helyzetben is az ő teljes érdektelensége a dolgok rendezésében megmagyarázhatatlan volna. Miközben a legtöbb istenhit egy szerető Istenről beszél, ami megfigyeléseinkkel teljesen ellentétes, igy valószinű, azok a hitek hamisak. A vallások végelláthatatlan ellentétes magyarázatokkal jönnek elő a legfontosabb témákban is, mint a megváltás vagy az emberiség sorsa - amit egyetlen törődő isten sem engedne meg. (2) Ha a világ másik fele hamisan hiszi, hogy Alah az igaz isten, miközben a másik fele helyesen hiszi, hogy Krisztus a világ megváltója - honnan tudhatnánk, hogy nem fordítva igaz? Honnan tudhatnánk, hogy az öt nagy világvallás közül melyiknek van igaza? Az egyszerű ember, megfigyelése alapján is, képes kellene legyen megkülönböztetni, hogy melyik vallásnál érvényesül az isteni közbelépés vagy hol találhatóak azok a bizonyitékok, amelyek isten létezését egyértelműen igazolják. De nincs ilyen! Egyik vallás történelme sem mutat semmilyen természetfeletti jelenlétet, inkább hatalmi harcokat, sokszor brutális embertelenséget, főleg vírusos mémek - hitetések - terjesztését, amelyekkel aláásták az emberek logikus gondolkodását. Nincs olyan vallás, amely ne lenne káros az ember személyiségére - néhány indok: kényelmes hamis válaszok az élet nagy kérdéseire, a mullandóság tagadása, ítélkezés, kiközösítés, érzelmi zsarolás, arrogancia a vélt isteni küldetés tudatában, vagy éppen mély szükségletek ideológiai kitolása.
Az Univerzum egy idióta - a természet megnyilvánulása szenvtelen és vak, nincs semmilyen értékvezérelt viselkedése. Olyan mint egy autista megrögzött tudós, egy csodálnivaló gépezet, amely értetlen ömagával és másokkal szemben. Pontosan ezt várhatnánk, ha nem teremtette vagy nem vezérelné semmilyen intelligencia. Mivel nincs ilyen megfigyelhető isteni kéz a természet ok-okozati folyamatában, értelmes azt a következtetést levonni, hogy nem létezik isten. Az eddig megfigyelhető kiváltó okok mind intelligencia nélküli változatlan erők vagy tárgyak. Ez nagyon furcsa volna abban az esetben ha létezne isten, de semmi furcsa nincs benne, ha nem létezik. Nincs semmilyen teleológikus - cél vezérelt ok az Univerzumban az állati és az emberi szándékon kivül, ami a természetes kiválasztódás következménye. Egy hidegszivű szuperintelligencia nem volna ilyen bolond, hogy milliárd évekre legyen szüksége, hogy kanyargós és szőrnyű katasztrófák árán megalkossa az embert. Ha Isten létezne, akkor nem igy történt volna. Ha nekem kellett volna megteremtsem az Univerzumot és az embert, akkor egy olyan törvényt is alkottam volna, hogy minél jobb egy ember, annál védettebb legyen betegséggel és erőtlenséggel szemben és fordítva. Világossá tettem volna a jó és rossz közötti különbséget. Olyan világot teremtettem volna, amelyben előnyösebb a jót választani. Még rengeteg törvényszerűség jut eszembe, ami egy jobb életet biztositana - amelyek jelenléte egyértelművé tenné Isten létezését, de semmi nyoma ennek. Ha én lennék a mindenható isten, akkor tudnám hogyan juttassam az emberek tudatára szeretetem és törődésem - de semmi nyoma ennek.
Az Isten fogalomnak nincs semmi értelme - a személyes istenkép logikátlan. Például, nyilvánvaló, hogy egy tökéletes Isten nem tudna vagy nem teremtene egy tökéletlen univerzumot, de az univerzum tökéletlen, ezért Isten sem lehet tökéletes. Tehát, ha valamilyen isten létezik, akkor az csakis tökéletlen lehet. A bizonyitékokból ezt egészen biztosan tudhatjuk. Gondoljunk csak az emberre vagy a természetre, mennyire pazarló a működése, rendetlen, nem hatékony, tele szükségtelen sebezhetőséggel és végességgel. Nincs logikus magyarázat arra, hogy miért teremtett volna ilyennek egy mindentudó, mindenható és jóságos Isten. Egy ilyen lény olyan világot teremtett volna, ahol nincs helye az öldöklésnek, érző lények szenvedésének, természeti katasztrófáknak, betegségnek és éhezésnek. Még ennél is többről van szó, amely minden istenkoncepciót megcáfol: bármely isten, aki azt ígéri, hogy a mennyországba visz, nem létezhet. Mert akkor már a mennyországban lennénk és semmi szükség nem volna erre a világra. Senki sem mondaná, hogy a jelenvaló világunk a legjobb, amit Isten alkothatott, hacsak a mennyországnál nem jobb - ha pedig a mennyország nem jobb, akkor a mennyország értelmetlen. Azt sem mondhatja senki, hogy a világunkat Isten tesztként használja, hiszen ő tud mindent. Szóval, ha Isten létezik, akkor nincs mennyország. Ha mennyország létezik, akkor nincs Isten. Semmmiképpen sem tudunk értelmet szerezni Istennek, hacsak nem gondoljuk azt, hogy Isten teljesen idegen mindentől és mindenkitől, akiben hihetünk.
Túl sok a szükségtelen kegyetlenség és nyomorúság - csak a természet vak és tervezetlen jellege magyarázhatja meg ezt a sok szükségtelen állati és emberi szenvedést. Nem tagadhatjuk le azt sem, hogy nagyon rossz tervező teremthette ezt a világot ilyen korlátozott életfeltételekkel: viz és élelemhiány, erőszak, szenvedés, betegség, csecsemőelhalálozás, népirtás és boldogtalanság. Ha Isten teremtette a világot, akkor egy nagyon kegyetlen vagy korlátozott lény, aki nem törődik azzal, hogy minimalizálja a szenvedést és maximalizálja a boldogságot. Egy ilyen isten bizonyosan nem lenne annyira népszerű, tehát semmi okunk sincs hinni a létezésében. Nekünk, embereknek, ha lehetőségünk volna, akkor azonnal megszűntetnénk minden szenvedést. Világszerte, tudósok sokat fáradoznak azon, hogy felfedezzenek olyan megoldásokat, amelyek betegségeket hatékonyan gyógyítanak - vajon Isten miért nem vesz részt benne? Mi erkölcsi kötelességünknek tartjuk szánalommal fordulni embertársainkhoz, ha Isten létezne, akkor mennyivel együttérzőbb volna? Ha lehetőségünk volna, akkor igazságot teremtenénk minden szinten - mert pontosan ezen fáradozunk minden erőfeszítésünkkel a bíróság és rendőrség intézményeivel. Miért nem vesz részt Isten ebben? Ha lehetőségünk volna, akkor azonnal megakadályoznánk a természeti katasztrófákat, ezen fáradozunk különböző katasztrófa elhárító intézkedésekkel: tűzoltás, mentés, biztonságos építkezés stb. - miért nem vesz részt Isten ebben? Nem az a kérdés, hogy miért nem tesz eleget Isten, hanem az, hogy miért nem tesz semmit ezen ügyekben? Vagy nem létezik vagy kegyetlen és érzéketlen lény.
Nem származik elegendő jó Istentől - ha Isten létezne, nemcsak kevesebb értelmetlen szenvedés lenne, hanem sokkal több előny származna tőle. De láthatóan nincs ilyen. Állítólag, Isten a barátod, az atyád vagy a testvéred. Azonban, semmi olyat nem tesz, amit az emberek tesznek ilyen szerepben. Ha Isten olyan lenne, mint egy apa vagy barát, akkor nem tudnánk letagadni. Ahogy az Irás mondja: „gyümölcseikről ismeritek meg”. Nem mondhatod, hogy valaki jó, rossz vagy közönbös, ha sosem látod cselekedni. Hacsak Isten nincs bezárva valamilyen dobozba valahol, ahonnan nem tud kijutni, bizonyosan megjelenne rendszeresen életünkben, amely túlmutatna a felszines érzelmi illúzióknál vagy ellentmondásos kinyilatkoztatásoknál. Ha hihetők lennének a személyes lelki tapasztalatok, akkor sem jeleznének valami valós barátságot vagy szeretetet, hacsak Isten nem lenne annyira erőtlen és ügyefogyott, hogy kétes jelentésű benyomások és véletlenszerű jelzésekkel kommunikáljon. Mint barát, úgy gondolom, hogy szégyen volna rám nézve, ha nem adnék őszinte és világos tanácsot barátaimnak, amikor kérik, vagy ha nem vigasztalnám és segíteném őket, ha nehéz helyzetben vannak. Kölcsönözhetek nekik pénzt, ha szükségük van rá, segítő kezet nyújtanék ha hiányban szenvednének, jelen lennék ha egyedül éreznék magukat. Isten egyiket sem teszi ezek közül. Ezért senkinek sem a barátja. Ha egy ember barátodnak nevezi magát, de sosem beszél hozzád világosan és sosincs veled, amikor szükséged volna rá, akkor egyáltalán nem neveznéd barátodnak. Istent sem tarthatod a barátodnak. A sort folytathatnánk: apa, gondviselő, tanácsadó, mester, stb. fogalmakkal. Isten egyik sem!
Bármi, amit ilyen abszurditásokkal védelmeznek, csak hamis lehet - az emberek a fent emlitett érveket próbálják kimagyarázni és kifogásokkal védelmezni hitüket A következő írásomban kifejtem azt a hét leggyakoribb ellentmondásos védekezést, amivel az istenhivő emberek gyakran előállnak.
Addig is várom az érveket, örülnék, ha valaki képes volna becsületesen megvédeni Istenét.
Forrás: Richard Carrier, Good Sense Without God
