A tudomány és a vallás között óriási konfliktus van, kikerülhetetlen szakadék, amit komolyan kell venni. A végső győzelmet minden kétséget kizárva a tudomány érvei kell hozzák. A tudománynak sokkal több modanivalója van a vallásról mint sokan gondolják.
A szabad akarat egy illúzió és nagyon fontos tudni az igazat erről a kérdésről is. A vallásos embereknek igen fontos kérdés, hiszen a szabad akarat fogalma nélkül nincs értelme a kereszténységnek, a judaizmusnak és iszlámnak sem. Az ateistáknak is fontos, hiszen úgy tűnik, hogy mindent érint, ami kapcsolódik emberi mivoltunkhoz: erkölcs, beteljesedés, megvalósitás, politika, kapcsolatok, érzelmek, társadalmi berendezkedés és sikerek.
Egyesek azt gondolják, hogy tudományosan túl keveset tudunk erről, hogy kijelentsük „a szabad akarat illúzió”. Ez egyáltalán nem igaz. Valójában a szabad akarat annyira inkoherens fogalom, hogy nem fér bele semmilyen értelmezhető keretbe. Sokan egyetértenek azzal, hogy értelmetlen a szabad akarat köznapi fogalma, de nem tartják fontos kérdésnek, mintha csak egy akadémiai vitattéma volna. Ez sem igaz.
A szabad akarat köznapi értelmezése két hamis feltételezésből ered: (a) a múltbeli eseményeket megválaszthattuk - tehát viselkedhettünk volna másképp bizonyos esetekben. Választhattam volna másképp ha másképp választottam volna. Például ha csokis fagyit választottam, akkor választhattam volna az eprest is - úgy gondoljuk, hogy az egész világunk ilyen döntésekből áll. (b) Mindannyian tudatos szerzői vagyunk saját gondolatainknak és tetteinknek. Ahogy a világot felfogjuk és megtapasztaljuk az meghatározza a gondolatainkat.
Az első feltételezést megdönti az ok-okozati elv. Akár azt vesszük, hogy bizonyos gondolatot egy másik gondolat vált ki és azt is egy másik, mig eljutunk egy tőlünk független okra vagy valamilyen véletlenszerű befolyásra - amelyekért szintén nem vagyunk felelősek. Bárhogy magyarázzuk a véletlenszerűt vagy a determinizmust, a szabad akaratnak nincs értelme. A tudatosság nem a vezérlőnk, rengeteg tényező közrejátszik döntéseinkben. Kisérletek bizonyitják, hogy az elménk döntése és a tudatos döntés között van egy időintervalum, ami szintén kizárja a szabad akarat feltételezését. Amikor a tudatunk meghozta a döntést a következő lépésről, az elménk már rég döntött.
Sőt, a tapasztalataink sem igazolják a szabad akarat értelmét. Mit jelent az, hogy valaki szabad akarata szerint cselekedett? Ha valamit is jelent, benne kell lennie annak a fogalomnak, hogy valaki cselekedhetett volna másképp is tudatos módon. Hogyan irjuk le ennek a fizikai folyamatát? Például, amikor valaki eldönti, hogy gyilkos lesz, bizonyos elektrokémiai folyamatok zajlanak le benne, akár gének, társadalmi vagy neveltetési előzmények hatására. Az a személy csak akkor viselkedhetett volna másképp, ha más személy. Ha én ő lettem volna, akkor ő lettem volna és nem cselekedhettem volna másképp.
Sokan azt hiszik, hogy szubjektiv élményük van a szabad akaratról - de ez önbecsapás. Ha mélyen belegondolunk, akkor rádöbbenünk, hogy még a következő gondolatainknak sem vagyunk urai. A gondolataink egyszerűen megjelennek a tudatunkban. Nem tudhatod, hogy mire gondolsz olvasás közben, hiszen próbálsz fókuszálni érvelésemre de a háttérből megvannak a saját gondolataid. Igaz? Ha nem tudod a következő gondolatodat sem kontrollálni, akkor hol van a szabad akarat?
Többek vagyunk a tudatos gondolatainknál, a testtünkben lezajló történések összességénél. Elménk tudattalan működése is annyira a miénk mint a tudatos része. Millió döntést hozunk tudattalanul és nem érezzük magunkat felelősnek azokért. Azt feltételezni, hogy szerzői vagyunk saját tudatosságunknak, egy illúzió. Hogyan lehetünk szabadok, ha minden amit tudatosan széndékszunk megtenni olyan tényezők váltanak ki, amelyekre nincs tudatos ráhatásunk, sőt teljesen tudattalan folyamatok?
A determinizmus nem fatalizmust jelent. Egyesek mondhatják, akkor miért tegyünk akármit, ha minden előre determinált - „nem teszek semmit és várom, hogy mi történik”. Először is nagyon nehéz megtenni, hogy semmit ne tégy - ami szintén egy választás. Minden választásnak következménye van és számit még akkor is ha öntudatlan folyamatok váltották ki. A választásaink része az ok-okozati világnak. A következő gondolatodért annyira vagy felelős mint a születésedért. Nem te épitetted az elméd. Azokkal az eszközökkel rendelkezel, amelyeket az előző pillanatban örököltél. Senki sem választhatja meg a génjeit, a szüleit, elméjének felépitését.
Gondolj egy városra. Melyik az? Nem tudod megmagyarázni, hogy miért azt a várost választottad. Hol van a szabad akarat? Először is kizárhatjuk azokat a városokat, amelyeket nem ismered. Másodszor kizárhatjuk azokat, amelyek nem jönnek be neked. Lehet, hogy tegnap este japán étteremben vacsoráztál és Tokiot választottad. De akkor sem tudod megmagyarázni, hogy miért. Ha igazán megfigyeljük, hogy miként jönnek a gondolataink és érzéseink, akkor felismerhetjük, hogy csak szemlélői vagyunk elménk működésének - semmiképpen sem szabad akaratból választottuk. Elménk tudattalan működése nem ad sok választási lehetőséget és nem is tudjuk megmagyarázni.
Azért uralkodik a szabad akarat fogalma olyan sokakban, mert úgy érezzük, hogy urai vagyunk gondolatainknak, vágyainknak és szándékainknak. Tudományos oldalról ennek nincs logikája. Ha tudatosabban megfigyeljük elménk működését döntéseink terén, akkor inkább a determinizmus elemeire kapunk igazolást. Hol van a szabadság abban, hogy azt tegye valaki, amit akar, ha az az akarat a korábbi kiváltó okok terméke, amit nem választhatott és amire nem volt befolyása? Az egész olyan, mintha azt mondanánk, hogy a bábú addig szabad, ameddig szerelmes az őt mozgató kötelekbe.
Annak ellenére, hogy nem tudom kontrollálni tudattalan gondolataim, attól az enyémek, ugyanúgy mint a tudatosak. Választásaink fontosak, de azokat olyan okok váltják ki, amelyeket nem mi teremtettünk. Azt mondani, hogy felelős vagy mindenért, ami a bőrődön belül törődik, mert te vagy, problémás feltevés. Óriási illúzió azt állitani tudatos lényként, hogy urai vagyunk gondolatainknak.
A jelen pillanat egy nagy titok, mert nem tudod, hogy mit fogsz tenni a következő pillanatban. Az univerzum jelenlegi állapotától függ és sok véletlenszerű okból. Nem tudod nem választani, amit nem választottál.
Az ember szabad azt tennie, amit akar, de honnan jön ez az akarat?
Mit itélünk el leginkább az emberek viselkedésében? Tudatos rossz döntéseket. Ha úgy döntesz, hogy megölöd a szomszédodat, miután hetekig a könyvtárban kutatsz és átbeszéled a barátaiddal, elméd működése elég sokat elmond rólad. A lényeg az, hogy egy gyilkos elméd van. Nem te formáltad magad. Nem vagy felelős ezért. Ahogy egy barna medve nem felelős azért, hogy megtámad az erdőben. Egyes embereket természetes el kell zárni, mert veszélyesek a társadalomra, mert pszichopata elméjük van. Gondolj csak Sadan Husein fiára, milyen szerencsétlen környezetben élt.
A tudománynak van szava a vallás szabad akarat védelmével szemben. Az eredendő bűn kérdése, Isten abszolút igazságszolgáltatása és a vétkesség keltése csupán a szabad akarat illúzióján alapszik. Azért is káros a vallás, mert ezek a fogalmak dehumanizálják az embert. A szabad akarat nemcsak objektiv szemponból megtévesztés, hanem szubjektiv szempontból sem igaz, hiszen nem is érezzük magunkat szabadnak. A szabad akarat gondolata inkább önbecsapás.
A gondolatok és inditékok egyszerűen csak előjönnek az elménkben. Ez nagyon felszabaditó gondolat. Bár egyeseknek lehangolónak tűnik, mintha elvenne valamit tőlünk. Igen, elveszi az egocentrikus életmegközelitésünket. Nem vagyunk egyedül a világban, kapcsolódunk egymáshoz, a múltunkhoz és a történelemhez. Egy rendszer része vagyunk. Amit teszünk, az számit. Nem hibáztathatjuk magunkat gyergeségeinkért, de kijavithatjuk azokat. A bűszkeségnek és szégyennek nincs sok értelme a végső vizsgálatban. Igazán az számit, ami boldogabbá és teljesebbé teszi az életünket. A szeretetről és az együttérzésről érdemes beszélni.
Forrás: Sam Harris, Free Will